Te ismered azt a pillanatot, amikor egy helyzet után megjelenik a bűntudat: „nem így akartam reagálni”? Pedig szeretnénk türelmesek, jelenlévőek és biztonságot adók lenni a gyerekeink számára. Mégis előfordul, hogy hamarabb elfogy a türelmünk, mint szeretnénk. Ilyenkor könnyű arra a következtetésre jutni, hogy velünk van a baj, vagy hogy nem vagyunk elég jók ebben a szerepben. A valóság azonban sokkal megkönnyebbítőbb ennél. A legtöbb esetben nem hibákról van szó, hanem arról, hogy az anyaság olyan érzelmi és idegrendszeri terhelést jelent, amelyre valójában senki nem készített fel bennünket.