Mikor 1977-ben hosszú és kanyargós vargabetűk után Kosáry Domokos 63 évesen végre megvédhette nagydoktori dolgozatát, a bírálatokra adott válaszában a következőképp foglalta össze történetírói krédóját: „A múlt objektív valóságát vállalni úgy, ahogy volt, másokét és önmagunkét, nem a gyengeség, hanem az erő jele s egyben forrása is.” A múltat vállalni azonban úgy, ahogy volt, nem könnyű feladat. Erre bizonyság éppen az ő, a magyar történettudomány egyik legjelentősebb alakjának életútja. TÓTH IVÁN RECENZIÓJA.