A nyolcvanas évek elején születtem, az X és az Y határán: elég régen ahhoz, hogy emlékezzek a kulcsos-gyerekvilágra, és elég későn ahhoz, hogy ma már a „tájékozott” szülő rettegése is a zsebemben zörögjön – a telefonom formájában. A lányom most 8 éves. Pont annyi, amennyi én voltam, amikor a délutánok még hosszúak voltak, a park pedig olyan természetes találkozóhely, mint ma a csoportos chat. És néha, miközben a logisztikát sakkozom, azon kapom magam: mintha ugyanazt a kort egy teljesen más univerzumban élnénk. Miért nehezebb ma szülőnek lenni: mindenki tanácsot ad, senki nem fogja a kezünk