"Miért tűröm én ezt el?” – kérdi magától a hazaérkező Emmi, amikor meglátja Gazsi, a férje széthányt sáros cipőit az előszobában. Valójában nem tűri el. Élete Gazsi folytonos figyelmeztetéséből és szidásából áll. Ami semmin nem változtat. Ez még jobban elkeseríti, mint férje rendetlensége.Pedig húsz éve még elbűvölte. A főiskolás Gazsi kollégiumi szobájában a padlót beborították a regények, albumok, modellek, népi kerámiák. És ruhák.Az emberek változnak. Például Emmi. Gazsi nem. De mégis: egyre igénytelenebb lesz.Emmi a nappaliba lép. Zoknit, alsógatyát nem talál. Üres sörösüvegeket igen. Férje a kedvenc, szétesni készülő rattan hintaszékében sört vedel, és bámul egy sportközvetítést, ahol a nézőközönség egy kocsmában szintén sört vedel. Darts. Gazsi sokszor elkezdte már részletezni a dobálós játék nagyszerűségét, Emmi mindig félbeszakította. Úgy általában sem szereti, ha Gazsi sokat beszél, főleg, ha spiccesen. Főleg, ha egy ilyen hülye sport a téma, ami nem más, mint alkalom az iv...