„…ilyenkor, mindenszentek és halottak napja körül talán némileg a hangsúly is áttevődik valami másra, a mindennapok küzdelmei, azok, amiket tragédiaként élünk meg, egy kicsit kevésbé tűnnek küzdelemnek és tragédiának.” Amikor az ember még gyerek, akkor – nyilván – az életkor miatt inkább kötelező nyűg ilyentájt a temetőbe járni. Ismeretlen emberek beszélgetnek ismeretlen emberek sírja mellett. […] A Az emlékezés magányossága bejegyzés először Atádhír-én jelent meg.