Szitál az eső, fúj a szél, egyre nagyobb a tömeg. A vállak fölött átnézve keresem a barátomat, de elsodor bennünket egymástól egy vonat felé hömpölygő iskolás csoport. Kapásból négy ok, ami alapesetben hátraarcra késztetne – vagy legalábbis szorongást keltene bennem –, most mégis nyugalmat és izgatottságot érzek. Hiába csurom víz mindenem, hiába töri a hátam a táska, mindent elcsendesít körülöttem az elém táruló városkép. Három óra utazás után megérkeztünk Írország nyugati partjának egyik legikonikusabb városába, Galwaybe. De vajon miért nem hallottam róla soha korábban? Takács Dalma úti beszámolója.