Egy vallomással tartozom. Több évtizede bérből és jövedelemből élőként soha nem az izgatott, hogy közvetlen kollégáim mennyit visznek haza havonta a borítékban. Önző módon mindig csak arra törekedtem, hogy nekem (jobban mondva a családomnak) ne legyen panaszra okunk. Mióta nemigen akad már olyan fizetési lista, amelyen a dolgozó aláírásával tanúsíthatta, hogy a járandóságát zsebre rakta, a kíváncsiakon már az sem segít, hogy sanda pillantás vessen a névsorra, melyről megtudhatta, hogy kollégái mennyit kapnak, így csak a sejtéseinkre építhetünk.