Egyre több gyerek küzd evészavarokkal – a jelenség pedig sokszor és sokáig rejtve marad a családok és az iskolák előtt, addig, amíg már komoly testi-lelki következmények jelentkeznek. Miért válik az evés vagy éppen a nem-evés a kontroll, a figyelem vagy a megküzdés eszközévé? Hogyan érinti mindez a szülő–gyerek kapcsolatot, és mit tehetnek a családok a megelőzésért?