hiába sétálgat velemtáncléptekkel anyámidőnként mintha zuhanni kezdeneés nemhogy elálmosodnékéberebbé tesz mint valahaátkacsázunk a szomszéd szobábasaját ágyára helyezrológördülés és besötétedika matracon keresztben fekszünknincs erő irányba rendeződnia lélegzet egyre dallamosabbvalahol fent lükteta klattyogó fali kütyüa redőny túloldalána lakásszint alattott a másik világmorog fújtat és öklendezhallom a félelmetes szörnyetde a miénk páncélredőnylegalábbis annak képzelemnem jut be rajta semmia lény odakint akcióba lendülfölnyikordul az égrecsattan az állkapocsmost elkapott valakitvagy csak egy kocsiajtó?később emberi beszéd zajaa szavakat még nem értemegybeolvadnak a szótagoklefulladtezarohadtszarfeltámaszkodnék jobban hallanide síkos langyosságba tenyerelekmesszibbre tompul a lármaarcomat átfordítom anya feléeltárolni e savanykás-édes szagota másnapos tejbegríz biztonságátnem jutott eszébe bealvás előtta szoptatós melltartóbetétés a részleteket fokozni hivatottancsukva tartom a sze...