A legtöbben úgy gondolunk a sebezhetőségre, mint gyengeségre: arra, hogy mások beláthatnak a lelkünkbe, és esetleg visszaélnek vele. De mi van, ha pont ez az, ami emberivé, kapcsolódóvá és bátorrá tesz minket? A sebezhetőség félelme honnan ered? Gyerekkorunktól azt tanuljuk, hogy „ne sírj”, „ne mutasd ki az érzéseid”, „légy erős”. A társadalom sokáig azt sulykolta, Miért félünk a sebezhetőségtől, pedig ez a valódi erőnk?