Nagyanyám kezét fogom, és belélegzem a múlt illatát. Megsimítja a hajam, és megcsókol. Ugye szép?, kérdi és mosolyog. Tulipános láda áll előttünk, benne ezernyi kincses történet, titkok álmok hálójába göngyölve, évtizedek gondosan összehajtogatva. Hatéves lehettem, nagyanyámat ráncos, bölcs öregasszonynak láttam már akkor is, pedig alig volt idősebb, mint most én. Elvitt a múzeumba, ahol hosszasan nézegetett egy tulipános ládát. Ez lett a kedvence. Közös kalandunk után sokszor mesélt róla. Azt állította, tündérmesék kelnek életre a ládafiából, ha kinyitják a fedelét. Hittem neki.