Dávid barátommal üldögélünk a Fekete kutyában. Kap egy hívást, én pedig addig körülnézek. Ambrust pillantom meg. Felpattanok, odamegyek hozzá. Szia, te itt? Hogyhogy? Ambrus ugyanis négy éve halott.Úgy, hogy visszajöttem, feleli.Ambrus feláll az asztalától, ahol egy teljesen részegnek tűnő alakkal üldögélt, és a vécéhez felvezető lépcső alsó fokára lép. Ott megfordul, távcsövet formáz a tenyeréből, és így néz le a kocsma közönségére. És ha már visszajöttem, jól berúgtam.A társa az asztalnál vigyorogni kezd. Csatlakozol?Leülök közéjük a kijárat mellé, a lépcsővel szemközt, hárman nézzük az asztal megkarcolt lapját. Jó hirtelen történt, mondom, és úgy érzem, közben sűrűn bólogatnom kell. Ledöbbentem, amikor megtudtam. Ambrus egy régi barátnőm sógora volt, néhány családi összejövetelen találkoztam vele, egy karácsonyi társasozásra határozottan emlékszem, egy csapatba kerültünk, és nyertünk. Aztán Ambrus – két gyerek apja – egyszer csak összeesett, és meghalt. Egy fiú és egy kislány mar...