Már rengeteget hallottam, ahogy mások is, az „énidő”-ről. Olvasok, vagy felrakok egy arcmaszkot, esetleg sétálok, az énidő. Amit egyedül töltök, és azt csinálok közben, amihez kedvem van, nem azt, amit muszáj. Az esti mosogatás, az nem kimondottan énidő, főleg akkor, ha minden nap az én feladatom. De mi van, ha a fiam dolga, és jön is, keresi a mosogató szivacsot, és én hirtelen azt érzem, hoppá-hoppá! Stop! Ma én szeretnék mosogatni. Miért?…