A nápolyi szerelmet vártam. Azt a meghitt, misztikus, kicsit sötét és félelmetes mégis otthonos és boldog érzést. De ez nem Nápoly és nem szerelem. Ez Palermo. Nyüzsgő és személytelen főváros, az arab-normann világörökség lelőhelye, a csúnya kutyák városa. Minden utunkon előbb-utóbb kialakul egy rendezőelv. Azt hittem, az Unesco-helyszínek lesznek, de nem teljesen. Azokról úgyis mindent leírtak már, inkább megmutatom a tetőket, tornyokat,…