Már két napja ott van a papucs a lábtörlő mellett. Csillog a legújabb divat szerint. Érthetetlen, hogy miért várakozik a bejárati ajtó előtt. Bent lenne a helye. Mi, akik egy házban élünk vele, elmegyünk mellette. Vajszínével és túlméretezett lepkedíszével megállít mindenkit, aki belép a lépcsőházba. Az idegenek sosem hagyják szó nélkül. Az emeleten lakó néni kis unokája percekig visongva toporzékol előtte. Kis lábacskáit is megpróbálja bedugni. Az anyja nem hagyja. Nem véletlenül. A papucs gazdája híres bajkeverő, aki sokszor megkeseríti a lakók hétköznapjait.A társasház történetének voltak nyugalmas pillanatai. Nem mostanában, hanem még akkor, amikor a lámpagyár dolgozói boldogan költöztek a vadonatúj téglafalak közé a hatvanas évek végén. A cég hűségüket díjazta azzal, hogy bérleményüket néhány év után, potom áron, megvásárolhatták. A lakók büszkén jártak dolgozni. Alig várták a munka végét jelző sípoló hangot, mert tudták, hogy a sajátjukba mennek. A családok együtt bográcsoztak...