Hamvazószerdán és a rá következő vasárnapi szentmiséken az előző év virágvasárnapján megszentelt barka hamujával keresztet rajzol a pap a hívek homlokára, miközben ezt mondja a hamvazkodás szertartásában: „Emlékezzél, ember, hogy porból lettél és porrá leszel!” A hamu a bűnbánatot jelképezi, felidézi a földi élet múlandóságát és a megtérés szükségét. Az ókori kereszténység idején a liturgia bűnbánati részéhez kapcsolódó nyilvános szertartásban zsákruhát öltve, hamut a fejükre szórva indultak vezekelni és böjtölni a bűneiket megvallók, akik csak a lelki és testi megtisztulás után húsvétvasárnap térhettek vissza a közösségbe és vehettek részt újra a liturgián. A nagyböjt azonban lényegesen több és más tartalommal bír pusztán csak az étkezési korlátozásokra vonatkozó szabályokra figyelésnél. Jézus negyven napos pusztai magányának a mintájára a nagyböjt alaphangja a bűnbánat, az önmegtagadás és a megtérés, melynek megannyi lelki és testi próbatételén keresztül elszakadunk a pusztán anya...