Jókai-emlékév: Jókai világába menekülni és vitatkozni önmagammal (Szabó Csilla gondolatai) Károly Zsolt 2025. 02. 26., sze - 10:22 Otthon a szüleim legnagyobb meglepetésére levettem a polcról Az arany ember című regényt. Elkezdem olvasni, és nem tudtam letenni. Olyan csodavilágba kerültem, amelyben a mese és a valóság úgy keveredett össze, hogy hirtelen számos morális megbeszélnivalóm akadt apámmal. Sokáig nem olvastam Jókait. Felső tagozatos koromban A kőszívű ember fiait apám olvasta fel, mert nem voltam hajlandó a kötelező olvasmányt a kezembe venni. Apám felolvasta, és én hűségesen, minden este meghallgattam azt a két fejezetet, amit éppen elolvasott. Kötelező penzum volt, hát úgy is bántam vele. Egyik fülemen be, a másikon ki, a tartalmát meg amúgy is lemásoltam a nővérem olvasónaplójából. Ennyi. Majd gimnazista lettem Komáromban. Ez még ugye nem elegendő ok arra, hogy motiválttá váljak és elkezdjek Jókai szülővárosában Jókait olvasni. Matematikaóránk volt, és drága Oláh Ica né...