<pMiért éppen a historizáló és az organikus építészetet támogatja a jelenlegi kultúrpolitika? Miben különbözik az építészet az irodalomtól, zenétől? Miért közös nemzeti érdekünk, hogy szerető gondoskodással őrizzük meg szocmodern építészeti hagyatékunkat is? Ezekre a kérdésekre keresi a választ az olvasói felhívásra beküldött írás, amellett érvelve, hogy eszköztelen alkotókként és építészekként a benyomásaink és az események őszinte, pontos dokumentálása a feladatunk.</p