Azon kiváltságos gyerekek közé tartoztam, akit nem csak mesékkel „traktáltak” szülei, hanem hatévesen apám előadásában hallhattam az Iliászt is. Rémálmaim voltak akkor ettől a történettől. Most meg a mesehősöktől vannak rémálmaim. Minden női mesehős – a boszorka kivételével – tökéletes. Azért, hogy túl legyek ezen a lelki válságon, megpróbáltam emberközelibbé tenni létüket, azaz belepiszkítani tökéletességükbe.