Azt hiszem, mindenkinek van egy emlékezetes Vilma nénije a szomszédból. A miénk az első emeleten lakott, kékpettyes kötényt hordott, és mindig finom sütiillat fodrozódott ki az ajtónyíláson a lépcsőházba. Amikor már tudtam olvasni, kibetűztem, hogy anyukám Vilma néni szakácskönyvét vette elő, fellapozta, és abból sütött, főzött szinte mindig. Később tudtam meg, hogy ez a két Vilma néni nem ugyanaz – de a szakácskönyv ott volt szinte minden konyhában. És most is ott lehet fellelni a könyvespolcokon, a konyhaszekrényeken. Kicsit megsárgulva, kissé szakadt lapokkal, viharverten, teli mindenféle hasznos jegyzettel, hozzáfűzött tudnivalóval.