Hiába sulykolja a hatalom, hogy számára mindenek felett áll a család, és hogy ilyen családbarát, családcentrikus kormánya még nem volt az országnak – a tények nem ezt mutatják. S mintha a leginkább érintettek, a megélhetési nehézségekkel, a rekord magas inflációval, az elinflálódó és a csak diszkriminatívan igénybe vehető támogatásokból kimaradó családok sem értenének egyet ezzel. Merthogy van ugyan önfényezően propagálható ilyen hitel, meg olyan támogatás, amelyeket azonban csak egy bizonyos szűk(ebb) réteg élvezhet, a többség küszködik a napi megélhetéssel, a bizonytalan kilátásokkal, s egyre kevesebb babát vállal. Mi mással lehet magyarázni azt a tényt, hogy 1941 – azaz a legvészterhesebb II. világháborús évek – óta 2024-ben, Orbán kétharmados kormányzásának a 14. évében született a legkevesebb gyerek Magyarországon? Hogy ne vádolhasson minket senki a statisztikai adatokkal való bűvészkedéssel: az objektív, ezer főre jutó élve születések számát néztük meg.