Fordulatokban ugyan nem bővelkedik, a forgatókönyv java része kiszámítható, a kedves franciás megközelítés miatt, meg a két varázslatos színésznek köszönhetően azonban a Váratlan dallamok egy igen szerethető feel-good mozi lett, ami után az ember talán még azt a testvérét is könnyekig hatva hívja fel, akivel karácsonykor összeakasztotta a bajszát valami blődliségen.