Temetőturista lettem. Pontosabban temető-hazajáró, már ha van ilyen szó (most már van). Évenként egyszer keressük fel anyámmal a régi kisvárost, amely a több évtizednyi ott eltöltött idővel érdemelte ki az „otthon” rangját, még ha a fogalom nem is fedi teljesen a valóságot.