Ha nem tanítottak volna imádkozni, akkor is biztos lennék benne, hogy a világ nem a véletlen műve. Olyan teremtményeket ugyanis, mint a gomba és a hal csakis a legnagyobb titkok tudója képes kigondolni, mi pedig, földi halandók, örök életünkben kutathatjuk titkaikat. E két kivételes élőlény különleges helyet foglal el a szívemben gyermekkoromtól fogva. A halak cikázó mozdulataiban fel-felvillanó pikkelyek, lenyűgöző némaságuk, fürgeségük legalább annyira megbabonázott, mint az erdő mohapadlójából előfurakodó harmatos kalapkák. Nagymamámmal és édesapámmal volt szerencsém rengeteget gombászni: a havason főleg rókagombát szedtünk, a dombvidék erdeiben őzlábat, keserűgombát, kékhátut, galambgombát, vargányát, a mezőn pedig csiperkét és szegfűgombát. Azóta is az egyik legkedvesebb szórakozásom a gombászás, amire idén most, a nyár végi első esők után volt először alkalmam.