Valami baj van a Shakespeare-szonettekkel. De csak magyarul. Valahogy nincsenek a helyükön. Úgy értem, egy olyan országban, ahol a fordítás mindig is kiemelkedően fontos műfaj volt, és ahol Shakespeare a színházi élet alapja, hogyan lehetnek ennyire marginálisak a szonettek? Tulajdonképpen csak egy a közkincs, a 75., Az vagy nekem, mi testnek a kenyér. A többi mintha nem is volna. Az ember ilyenkor jobb ötlet híján a fordítót teszi felelőssé.…