„Ez nem az a szerelem volt, amiről a régi költők énekeltek. Ez bonyolult, viharokkal és ellentmondásokkal teli lelkiállapot volt, örök nyugtalanság, tűz, amelynek a füstje sokszor több volt, mint a lángja. [...] A lélek olyan lett benne, mint a megfeszített íjj. Ebből támadt és táplálkozott az a szüntelen feszültség, amelyben Ady élt és amely átment korai költészetébe is. Meg kell mondani: Léda szerelme teremtette és állandósította Adyban azt a…