A színészi hivatásra fokozottan igaz: időről időre szükség van a magányra, az elvonulásra. Lovas Rozi színésznő ilyenkor leginkább természetközeli helyeken keres megnyugvást, a gyerekkori kis faház a domb tetején még becsukott szemmel is ősnyugalmat áraszt benne, legutóbb azonban egy egészen szokatlan helyen lelte meg az áhított csendet.