Jól emlékszem: amikor az első töltött paprikámat készítettem, még gimnazista voltam. A Magyar Konyha nyári számában találtam a receptet, és szóról szóra követtem a leírást. Azt hiszem, nagyon finom lett, mert mind elfogyott, bár nem tudtam, milyennek kellene lennie valójában. Aztán évről-évre tökéletesítettem a receptet, és soha nem maradt a tálban belőle egy falatnyi sem. Most pedig elérkeztünk oda, amikor a leányaimmal együtt alkotunk vacsorát, és az ő ötleteik beépülnek a hagyományos elkészítési módokba.