Gimnazista volt, telis-tele álmokkal, vágyakkal, amikor a sors egy plakátot sodort az útjába. Országos szavalóversenyt hirdettek, s az irodalomkedvelő, jóképű fiatalember azt mondta magában: itt a lehetőség, hogy megmutassam mi is lakozik bennem. Az ifjú Kovács P. József megnyerte ezt a bizonyos szavalóversenyt, s olyan gyönyörűen beszélt, olyan átéléssel mondta a magáét, hogy feltűnt mindenkinek. Egy televíziós szakembernek is, aki szinte azonnal belekarolt, és meg sem állt vele a Szabadság téri épületig. Az ábrándos tekintetű legény ott és akkor látott először kamerát, stúdiót, hogy aztán mindezt gyorsan megszokja és megszeresse. Így lett belőle 1962-től kezdve főállású tévébemondó.