Szászi Zoltán: Szokni kell Kulcsár Gábor 2024. 04. 24., sze - 13:05 Ünnepek után. Valahogy sokan vagyunk. Itt mindig sokan. Ebben a váróteremben, itt, az onkológián. Húsznál több az ülőhely, de ritkán van olyan, hogy csak úgy akárhová le lehet huppanni. Van olyan, hogy statisztika – az egy komoly és fontos dolog –, az már csak tudja, mennyien vagyunk. Három év alatt megkétszereződött a létszámunk! Sokan lettünk. A járvány idején elhanyagolódott sok eset, amikor mindenki félt orvoshoz menni. Most ugrott ki, de rendesen. Megkétszereződöttünk! Sztahanovista módon. Hát akarta ezt a radai rosszseb, az, de nem mi! Napi ötven páciens átlagos napnak számít itt. Csakhogy… Itt nem úgy van, hogy ferdén ránéznek az emberre, kész, diagnosztizálva van, kiírják a gyógyszert, aztán mehet isten hírével. Itt az nem úgy megy! Bonyolultabb kissé. Mindenki fáj. Azt nem jó látni. Mindenkinek fáj valahol valami. Ami feltűnő, hogy aki régebbtől jár ide – mint én is –, az egyre kevesebb régi ismerőssel fut ...