Szombat reggel pakolok a bőröndömbe, rutinos fesztiválozóként előző este listát írtam azokról a dolgokról, amiket semmiképp nem szabad itthon felejteni. Ahogy pipálom a tételeket, úgy leszek egyre izgatottabb, hiszen idén veszek részt először a Művészetek Völgyén, ami ráadásul most jubileumot ünnepelt, ugyanis harmincadik éve rendezik meg a Veszprém környéki falvakban. Tavaly ráadásul magát a fesztiválszezont is megtépázta a vírushelyzet, így nem tudtam ellátogatni semmilyen ilyen jellegű rendezvényre, pedig korábban terveztem. Egy év kimaradás után tehát újra fesztiválhangulatba kerülök, amibe nem rondít bele a vonatkésés és a forgalomtól lassan haladó busz sem. Mire a kapolcsi templomhoz érek, már várnak a barátaim, még csak a társaság egy része van itt, a többiek a következő napokban jönnek. Elfoglaljuk a szálláshelyet, egy magánkempinget választottunk a falu szélén. Nyugalmas, könnyen megközelíthető, barátságos tulajdonosokkal és szomszédsággal. Van olyan sátor, amelyik már áll,...