Július közepe van, trópusi fülledtség és hőség, a Velencei-tó partján pedig szinte egy holdbéli táj fogadja az idelátogatót. Kiszáradó, repedezett meder és iszapos partok – mintha csak a haldokló Aral-tónál járnánk. A strandon mindössze egy-két ember napozik a parton, fürdőzőt egyáltalán nem látni, ami nem is csoda, hiszen víz sem nagyon van: Legalább 150 métert kell gyalogolni a szikes, nedves, sáros talajon, mire elérjük a vizet, miközben a tóból időnként rothadó kagylószag árad.