Az apák szerepéről szóló közbeszéd az elmúlt évtizedekben látványosan megváltozott – és ez immár nem csupán érzet, hanem mérhető valóság. Egy nemzetközi kutatás adatai szerint az apák gyerekeikkel töltött ideje az elmúlt fél évszázadban közel megnégyszereződött: az 1965-ös napi 16 percről mára közel 59 percre nőtt. A Lausanne-i és Genfi Egyetem kutatói pedig pár éve kimutatták, hogy az apa jelenléte – annak minősége és rendszeressége egyaránt – közvetlen hatással van a gyerekek érzelmi biztonságérzetének kialakulására. Amit a tudomány érzelmi szabályozásnak nevez, azt a hétköznapi ember egyszerűbben fogalmazza meg: hogy van valaki, akire lehet számítani.