A szigeti legendárium szerint 1877 egyik fülledt nyári délutánján egy idős, betegeskedő, jellegzetes harcsabajuszt viselő úr ült a Margitsziget lombjai alatt, és elmélyülten írt a noteszébe. Ő volt Arany János, a nemzet koszorús költője, aki éppen papírra vetette azóta ismerté vált, A tölgyek alatt című versét, amelyben arról merengett, milyen jó is a tölgyfák hűvösében megpihenni.