A 21. század paradoxona, hogy miközben technológiailag soha nem voltunk ilyen szoros láncolatba fűzve, pszichológiailag és spirituálisan egyre távolabb kerülünk egymástól. A zsebünkben lüktető digitális hálózat azt ígéri, hogy soha nem kell egyedül lennünk, mégis, a képernyők fénye mögött egy új típusú elszigeteltség – az „urbanizált magány” – ölt testet. Ez az írás nem a technológia ellen szól, hanem a megmaradt emberi minőségünk védelmében született elemzés.