Szeretnek, hívnak, törődnek velem – és mégsem teljes a kép. Egy idős nő mesélt arról, milyen érzés, amikor a szülői szerep szinte teljesen háttérbe szorul, a kapcsolat ugyan megmarad az immár felnőtt gyerekekkel, de már semmi nem olyan, mint régen volt. „70 éves vagyok, és nemrég jöttem rá, hogy a gyerekeim szeretnek, de nincs rám szükségük”