A Művészetek Völgye talán éppen azért tudott 35 éven át meghatározó maradni, mert sosem kizárólag koncertfesztiválként működött. Sokkal inkább egy ideiglenes kulturális miniországként, amelyben ugyanúgy megfér egymás mellett a nagyszínpados koncert, a hajnali táncház, a színházi premier, a falusi udvarok spontaneitása és az a lassabb, bolyongós fesztiválritmus, amelyből mára egyre kevesebb maradt a nyári kínálatban.