Az oktatáspolitikai vitákban gyakran találkozunk éles szembeállításokkal. Nemrég az oktatásért felelős miniszterjelölt, Lannert Judit egy előadásában egyszerre határolódott el a Mathias Corvinus Collegium által képviselt – véleményem szerint szélsőjobboldalihoz közelítő – konzervatív pedagógiai iránytól és a kritikai pedagógiától is. Ez a kettős elhatárolódás felvet egy alapvető kérdést: mi van középen?A kérdés jogos, mert a pedagógia nem két pólus között feszülő egyszerű skála. A szélsőségek között számos olyan irányzat létezik, amely érdemes a figyelemre. E sorok írója szerint legalább egy fontos alternatíva valóban „középen” helyezkedik el – történeti gyökerei pedig az 1960-as, 70-es évek szélsőséges szabadiskola-mozgalmaihoz vezetnek vissza.