A PlayStation legújabb DRM-botránya nem csak arról szól, hogy a digitálisan megvásárolt PS4-es és PS5-ös játékoknál egyes felhasználók 30 napos licencérvényességi időt látnak. A nagyobb gond az, hogy Sony megint azt csinálja, amit ebben a generációban túl sokszor: hallgat, kivár, és reméli, hogy a zaj majd magától elül. Ez a „struccpolitika” rövid távon kényelmes lehet egy piacvezető cégnek, hosszú távon viszont pont azt kezdi ki, amiből a PlayStation évtizedek óta él: a játékosok bizalmát. A Sony régen kifejezetten jól értett ahhoz, hogyan kell erős, néha pimasz üzenetekkel beszélni a közönségéhez. Elég a PlayStation legendás „299!” pillanatára gondolni az 1995-ös E3-ról, vagy arra, ahogy Adam Boyes és Shuhei Yoshida annak idején elegánsan szúrt oda a Microsoft Xbox One körüli 24 órás DRM-tervének. A cég akkor… Olvasd tovább... Rettenetes a Sony kommunikációja, és ezt ismét látványosan bebizonyították