Amikor az importőrhöz utaztam, hogy átvegyem a tesztautót, azon gondolkodtam, hogy a rendszerváltás után, a kétezres évek elején ez volt az az AUTÓ, amit a huszonéves fiatalok előszeretettel tuningoltak. Mert a Civichez elérhető áron hozzá lehetett jutni, viszonylag megbízható műszaki állapotban, s szinte kínálta magát, hogy megpiszkálják. Úgyhogy több-kevesebb igényességgel lefényezték, felaggattak rá valamilyen menő hátsó spoilert - ami inkább ártott, mint használt -, s egy hangos kifpufogóval az egész világgal tudatták, hogy kész a „szuper-sportautó”. Na, ez nem az a Civic! De nagyon nem!