A férfi uralkodók házasságon kívüli kapcsolatát mindig is elfogadták. Nero, a művészetkedvelő, zsarnok császár például Poppeával, későbbi feleségével állt kapcsolatban - más kérdés, hogy három felesége mellett két férjet is tartott -, de a későbbi korszakokban is van számos példa arra, hogy a királyi hitves mellett más hölgy is az uralkodó rendelkezésére áll. Persze, a női uralkodóknál is van példa arra - igaz, kevesebb -, hogy férjük mellett más oldalán is keresik a testi boldogságot. Vagy ha nem voltak férjnél, tartottak szeretőt. Az utóbbira a legjobb példa a szűz királynőként is ismert I. Erzsébet, aki 45 évig volt trónon, de nem ment férjhez, holott bőven akadt kérője. Valószínűleg nem akarta a trónt megosztani mással, és nem akarta átadni az irányítást a férjének.