A történelem ritkán kopogtat udvariasan; általában ránk töri az ajtót. Most is ajtótörésre készül, de ma még csendesen várakozik, és kopogtat a „csak a munkámat végzem” és a „muszáj volt életben maradni” védőpajzsokon. Mindenki tudja, hogy vége az eddigi vadkapitalista, vörös-barna, maffiaszerű politikai elnyomásnak. Ez az írás nem azokhoz szól, akik a jachtok fedélzetén osztják Az uraitok félnek, ti ne féljetek