Azt hittem, csak egy rosszabb időszak. Tudjátok, az a fajta, ami mindenkivel előfordul: fáradtan kelsz, kávéval indítasz, délután háromkor már a falat nézed, este pedig úgy dőlsz az ágyba, mintha egy maratont futottál volna. Csak éppen nem futottál. Ezt a fázist én „túlélő üzemmódnak” hívtam. És abban a hitben éltem, hogy ha elég erős vagyok, egyszer csak véget ér.