Az első, 2012. januári békemenet sokkoló volt. A többség számára talán akkor (egy újabb, már a Fidesz által összehozott gazdasági válság és a matolcsyzmus becsődölése idején) jött át, hogy az orbáni hatalom sajnos nem a demokrácia átmeneti működési zavara, mert van kétmillió honfitársunk, akiknek nagyjából mindegy, hogy mi történik az országban – akkoriban semmi jó nem történt –, amíg a politika azt a mesét meséli nekik, amit hallani akarnak. A másik oldalon pedig nincs egy hasonló méretű és ideológiai alapon hasonlóan megszervezett ellenerő.