Bevallom, soha nem szerettem a szintetikus filmeket (és történeteket), melyek a valóságtól elrugaszkodott, groteszk és szürreális alaphelyzetek kitalálásával próbálnak meg valamiféle nagy bölcsességet és társadalmi (vagy egyéb) tanulságot a szánkba rágni, művészien indirekt tálalásban. Az Itt érzem magam otthon pontosan ilyen alkotás, Holtai Gábor rendezésében. A játékidő iszonyúan elnyújtott (124...