Két évvel ezelőtt, az életrajzi kötete kapcsán azt nyilatkozta: „Az, hogy ma itt vagyok, egy csoda!” Mire gondolt? Arra, hogy apámat 1943-ban kivezényelték munkaszolgálatra a Don-kanyarba, ahonnan csak két év múlva tért haza. Kétezer kilométert gyalogolt étlen-szomjan, de túlélte. Anyámat pedig 1944 júniusában vagonírozták be Kárpátalján, és hurcolták el Auschwitzba. Mindennap a hullaégetők mellett hajtották Jávori Ferenc Fegya máig az élet himnuszát zengi – Mázel tov, Fegya!