Beszélgetéseimben pszichológusként és magánemberként is egyre gyakrabban hallom az érzelmi analfabéta kifejezést, ami a filmeken való meghatódástól az érzelmi elérhetetlenségen át a társas készségek lemaradásáig szinte mindenre használatos. Mégis érdemes ezeket egymástól megkülönböztetni, és látni, mikor beszélhetünk valóban alacsony érzelmi intelligenciáról, és mikor van inkább arról szó, hogy bizonyos képességeit egy kapcsolati konfliktus, egy egyéni elakadás vagy éppen egy megterhelő élethelyzet kapcsán valaki nem használja. Megszokhattuk már azt is, hogy egy jó pszichológiai cikk fő tanulsága az önismeret fontossága. Ez most sem lesz másként, hiszen a különböző érzelmi képességek végső soron saját működésünk megfigyelésén, tudatosításán és megértésén alapszanak.