<pAz első részben azt láttuk, hogy Budapesten a nyilvános illemhelyek hiánya nem pusztán kényelmi kérdés, hanem a város mindennapi használhatóságát és társadalmi igazságosságát érintő strukturális probléma. Ahhoz azonban, hogy megértsük, mennyire elkerülhetetlen ez az állapot, érdemes nemzetközi kitekintést tenni. Más európai városok példái jól mutatják, hogy a közvécék sűrűsége, hozzáférhetősége és ára tudatos várospolitikai döntések eredménye. Ezek a példák egyben azt is előrevetítik, hogy a kérdés nem kizárólag pénzügyi, hanem tervezési- és dizájnprobléma is.</p