A Sant’Egidio közösség minden héten kétszer vacsorával, meleg teával, beszélgetéssel várja az ide betérőket – ahogy ők mondják: a szegény barátaikat. A karácsonyi ételosztáskor kiderült, hogy a közösség sokszor fontosabb, mint egy szendvics, a résztvevők pedig visszakaphatják azt, ami a legkönnyebben vész el a szegénységben: az emberi méltóságot. „Nem fogom letagadni, kukából éltem. De most, hogy befogadott ez a közösség, így jobb” – ahol a legszegényebbek is barátokká válnak