A méltóságterápia nem csupán a haldoklásról, hanem az életről is szól: arról, hogy a végső időszakban is megmaradhasson az ember kapcsolódása önmagához és másokhoz. Hogy az elmenő hálával gondolhasson szeretteire, és az őt kísérők se veszítsék el az emberségüket a mindennapi terhek között.